nem akarásnak....

újra és újra elakadok. bármerre megyek, bármit olvasok vagy hallok, mind ugyan az a kérdéskör jön elém, nem tudok szabadulni tőle. pedig szívem szerint szabadulnék, minek nehezítsem vele az életem. mert ugye van nekem bajom elég. csakhogy a bajaim nagyrésze pont ebből fakad, hogy nem tudok előre lépni.

először is ott akadtam el, hogy nem tudok szabadulni bizonyos rossz szokásoktól. ezek egyre jobban szorítanak, mindig bosszant, de valahogy nem győzök. gyengének érzem magam. nem mondom, hogy az vagyok, de nagyon úgy érzem. pl akarom én, tegyük fel, tartani a súlyom, de milyen áldozatot tudok hozni érte?

aztán ott van a "tojásos könyv". ma mit olvasok (hosszú kihagyás után)? hogy az akarat! nemár... akarat kell "letörölni az üveget", amin át megláthatjuk Istent. akarat kell ahhoz, hogy a teljesen kaotikus helyzetekben is képes legyek fókuszálni a csodára, az Örökkévalóra, hogy hálát adjak azért, ami van és pont úgy, ahogy van. mert ha nem látom meg Istent ott,  letagadom Őt, istenkárolmló leszek.

ott van Jákób, aki nagyon akarta az áldást és mindent megtett érte, végül még Istennel is harcba száll és GYŐZ. Izráel.

aztán ott a kérdés, hogy "akarsz-e meggyógyulni?"

Eszter királynén gondolkoztam ma. először kifogásokat keresett: áá, nem lehet csak úgy a királyhoz menni ám! de mikor rájött, hogy itt az ő és az egész nép élete forog kockán, hirtelen halálosan komolyan veszi a dolgot és akkor már nincs kifogás: "ha elveszek, hát elveszek..."

van, akiknek könnyebb. elhatároznak valamit, megértik ésszel, hogy ez jó, ezt vagy azt kell vagy nem kell tenni és megteszik! másoknak nem megy olyan könnyen: életveszélybe kell kerüljön például hogy elkezdjen egy szigorú diétát, vagy leszokjon dohányzásról, rászokjon a mozgásra, stb. és van olyan, akinek az élete bizonyos szakaszában megy könnyen, más szakaszban meg nem. ilyen vagyok én. most is felnézek a régi önmagamra, mikor tini koromban minden nap egy órát tornáztam. nem számított hogy mi ment a tévében, vagy mennyire voltam fáradt, mennyire korán kellett kelni... vagy hogy 8.ban minden nap 7re mentem iskolába és nem ritkán 12 órát ültem ott...

vajon mostmár a dolgok nem csak feketék-fehérek? vannak szürkék is? minden relatív és lehet így is meg úgy is? hm...

akármerre megyek gondolataim kuszaságában mindig fejbe vág az Ige: Fil 2,13

Mert Isten az, a ki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.(újf.: véghezvitelt ...

képes hálás

 elmaradtam... de nem baj. volt, amikor tényleg hálás voltam, és volt, amikor nem ment. sem az írás, sem a cselekvés. nem vagyok rá büszke. mostanában terhelnek dolgok, érdekes ez, mert sokszor felszínes vagyok. illetve csak nem tud úgy bántani... mások bűne, és baja...van,  amikor nem tudok tenni semmit. de van olyan is, amikor tudni vélem a megoldást, de nem tudok hatni, nem tudom átadni úgy, hogy el is fogadja az a személy. jó dolgok a barátságok. nagyon hálás vagyok értük. de néha fájnak. kell az is. ezért vagyunk egymásnak.

hálás vagyok a konyhaasztalunkért:) nagyon tetszik, jóó nagy és fehér. ajjaj, ha az mesélni tudna...

ezt a lovat gerzon rajzolta az asztalra. szerintem csodaszép. már csak képen látható...

ez meg egy koppány, kincső koprodukció a másik oldalán.

aztán van, hogy ott tervezzük meg a tennivalókat, és van, hogy a hirtelen jött gondolatok itt kapnak helyet:

máskor meg itt magyarázok el dolgokat tanítás közben, de van, hogy vázlatfüzet lesz, vagy piszkozat:

hát ilyen a mi asztalunk. és van, amikor 8an ülünk köré, és nem ritkán még többen is. :)de olyankor finomságok vannak rajta, amiért szintén hálás vagyok.

ezek is konyhaasztalhoz kapcsolódnak: a legifjabb családtag már ott kuksol, míg a "nagyok"...

...alkotnak.:)

hálás vagyok hogy nem csak tudjuk, de érezzük is, hogy jön a tavasz, még ha a tél nem is hagyja magát olyan könnyen. 

az együtt töltött időért is, amikor egy kicsit dolgozunk is:)

és ezért: